Scorsese már évekkel ezelőtt egy igazi legendának számított, számtalan filmben bizonyított és bizonyára rengeteg ötlete van még. Sokáig a Némaság is csak egy ötlet volt, hiszen állítólag több évtizede a fejébe vette az elkészítését, miután 1988-ban megszerezte Shūsaku Endō 22 évvel korábban írt Némaság című művének a jogait, de mi örülhetünk annak, hogy csak most jutott el a megvalósításig.
A történet egy nagyon izgalmas korban játszódik, amikor még az európai országok hajókkal fedezték fel a világot és megpróbáltak befolyást szerezni tőlük távolabb eső területeken. A katonákat és felfedezőket általában kereskedők és bizony az egyház emberei követték, hiszen nekik is az volt a céljuk, hogy hitük minél több emberhez eljusson. Volt, ahol ezt jó szemmel nézték, de Japán pont azon területek közé tartozott, ahol egyáltalán nem látták őket szívesen.
A konfliktust és az egész cselekményt is ez a „vallási ellentét” teremti meg, hiszen az egyház példás tagja, Ferreira atya (Liam Neeson) jó ideje nem jelentkezett, ráadásul külföldi források szerint odáig „süllyedt”, hogy megtagadta a hitét, japán feleségre tett szert és japánként él. Ezt két korábbi tanítványa egyáltalán nem hitte el és olyan magabiztossággal állították az ellenkezőjét és a „felkutató misszió” egyházi hasznát, hogy felettesük útnak engedte őket. Két fiatal portugál jezsuita szerzetesről van szó, akik bizony még sok mindent nem láttak a világból. Andrew Garfield és Adam Driver tulajdonképpen a főszerepet is megkapta, hiszen az ő történetüket követhetjük. Legalábbis ezt gondolnánk az elején, aztán nagyon az egyik oldalra billen a szekér és inkább Andrew Garfield az, aki a hátán viszi a filmet.
Ez valamilyen szinten érthető döntés volt, hiszen két főszereplővel nehezebb lett volna ezt a történetet végigvinni, mert ha azonos módon reagálnak és kezelik őket, akkor azzal semmi extrát nem mutatnak, ha pedig máshogy történik velük minden, akkor meg a nézőt zavarnák össze, hogy most melyik is a helyes út. Mindenesetre mi ezt nem bántuk, azt viszont igen, ami a tényállás és a történet felvázolása után történt. A Japánba való kalandos eljutás és a részeges halászként definiálható „segítőjük” lendületesen indította a történetet, de utána nagyon lehangoló és meglehet hogy igaz, de mégis talán erőltetett percek következtek. A szigeten többen titokban gyakorolják a keresztény vallást, egy igazi szerzetes felbukkanása számukra maga a megváltás. Ezt azonban több szemszögből, több faluval és többféle kifejezéssel kapjuk meg sorra, ami szerintünk kissé fölösleges.
A történet Garupe (Adam Driver) és Rodrigues (Andrew Garfield) szétválásakor indul be ismét és onnantól kezdve az egykori Pókember és a Facebook alapítójának legjobb barátja veszi át a főszerepet. Itt jönnek csak igazán a képbe a japán hivatalnokok, akik azért felelnek, hogy a kereszténység ne vethesse meg náluk a lábát. Munkájukat meglehetősen hatékonyan és a nézők számára egyértelműen brutálisnak tűnő módszerek segítségével végzik. Bizony olykor brutális és közeli képekkel közvetített szomorú kivégzéseket is látunk, melyek vegyes érzelmet válthatnak ki a nézőkben. Egyfelől gondolhatjuk azt, hogy a hithű keresztény japánok életüket adták a vallásukért, másfelől pedig belegondolhatunk, hogy egy japán falusi figuraként vélhetően rálépnék a Jézust ábrázoló képre azért cserébe, hogy jó ideig leszálljanak rólunk és a családunkkal lehessünk. Persze akkor a rendező kezéből kiesne egy óriási fegyver és nem lenne ennyire „izgalmas” a film.
Persze így sem túl izgalmas, hiszen nagyjából 2 óra 40 percet töltünk a 17 századi Japánban egy szenvedésekkel teli történetet nézve. A film hossza is egy eleme annak, hogy még közelebb érezzük a szenvedést, még mélyebben átgondoljuk a film mondanivalóját, de ez bizony nem szép dolog akkor, ha rövidebb játékidővel is át lehetne mindezt adni, itt-ott lefaragva a történetből, máshol pedig kicsit módosítva azt. Attól még hogy valami hosszú, nem lesz művészi és nem mindenkit tud arról meggyőzni, hogy bizony ez így tökéletes.
Számunkra Rodrigues és a japán vezetés találkozásai jelentették a film csúcspontját. Nem egyszerűen elítélték, hanem meg akarták érteni és többféle módon tudatni akarták vele, hogy missziója kudarcra van ítélve. A legjobb az egészben, hogy Andrew Garfield rendkívül hitelesen éreztette velünk, hogy ő ebben nem hisz és a végsőkig harcol a jó ügy érdekében. A film végéhez közeledve el is érkeztünk a „végjátékhoz”, ahol Liam Neeson ismét fontosabb percekhez jutott. Nem szeretnénk lelőni az egész sztorit, de a befejezés nagyon realistára sikeredett és ennek mi nagyon örülünk. A színészi játékokra egyáltalán nem lehet panaszunk, bár Liam Neeson és Adam Driver is a vártnál jóval kevesebb szerephez jutott, ami magával hozta azt is, hogy Andrew Garfield tündökölhetett és meg is ragadta a lehetőséget. A japán szereplők is rendkívül hitelesen hozták azt, amit 17. századai elődjeik, tehát a színészi játék abszolút rendben volt.
A film könnyen lehet, hogy többek számára egy igazi kultikus lesz, de egy átlagnéző számára inkább csak a szenvedésről fog szólni. A csodás és korhű képi világért viszont nagyon hálásak lehetünk, ha pedig szeretjük ezt a témakört, vagy a két kultúrát, akkor mindenképpen érdemes beülni a mozikba és megnézni a filmet.
Manclub
Zsolt