Tökéletes visszatérés – John Wick 2. felvonás kritika

Keanu Reeves hosszú évek óta Hollywood egyik legnagyobb férfi csillaga, mégsem hallunk minden héten valami szaftos pletykát róla, családi tragédiáin példásan túl tudta tenni magát és új filmjeivel bizonyítja, hogy még évekig számolni kell vele. Mellette persze cége építgeti a motorokat Keanu pedig autós rendezvényeken beszélget híres amerikai YouTuberekkel, igen ez mind Keanu Reeves.

2014-ben John Wick, a profi bérgyilkos bőrébe bújt és Chad Stahelski rendezővel, valamint jó néhány ismertebb színésszel karöltve az év egyik legjobb akciófilmjét hozták össze. A fanyalgók már az első résszel sem voltak elégedettek, mondván, hogy egy újabb lövöldözős filmről van szó, de számunkra azonnal a legjobb Keanu Reeves filmek közé került az alkotás. Így hát alig vártuk, hogy a Freeman Film jóvoltából premier előtt megtekinthessük a második felvonást, az alábbiakban pedig megpróbálunk egy személyes érzelmektől mentes kritikát megfogalmazni nektek.

A második rész mondhatni ott kezdődik, ahol az első abbamaradt, hiszen John nem ért a bosszú végére. Az elején rögtön belecsapunk a lecsóba, vagyis a nézőt a székhez szögezik a brutális akciójelenetek, törnek az autók, repkednek a golyók és a csontok sem úgy állnak a végén, ahogy egészséges lenne. A humorról se feledkezzünk meg, majd pedig John Wick nagylelkű felajánlása késztet minket meglepődésre. Na de ha nem az oroszokkal van a gond, akkor kivel? Hát az olaszokkal, érkezik néhány percnyi nyugi után a válasz.

Szegény John számára nem maradt más döntés, el kell halasztani a visszavonulást, ami számunkra nem túl szomorú. Egy régi szívességért és a mindenképpen betartandó szabályokért Rómába kell utaznunk, ahol egy kis történelemóra, szabászati és fegyverkezési ismeretek után indulhat is a küldetés. Ezt John a profizmusához méltóan meglehetősen hamar lerendezi, de mivel nem egy Marvel képregényből készült sorozat félórás részét nézzük, ezért a történet itt nem ér véget. Az olaszokban nem lehet bízni, így saját kezébe kell hogy vegye az irányítást.

Jóformán a kiszállásért folyik a harc, ami már az első rész óta nagyon fontos volt számára és látszik rajta, hogy mindent megtenne érte. A párbeszédek ezúttal sem túl komplikáltak, óriási érzelmek is maximum a „névtelen” kutyus kapcsán törhetnek fel bennünk (aki egyébként minden jutalomfalatot megérdemel), így ami állandó az továbbra is az akció. De még milyen akció! Az első rész képi világa is zseniális volt és ezt szerintünk a másodiknál még magasabb szintre emelték. A közelharcok koreográfiái változatosak és a golyózápor sem folyamatosan egy irányból jön, miközben az első percekben látott humor olykor-olykor visszatér.

Lance Reddick, Laurence Fishburne, John Leguizamo és Ian McShane is remekül hozza a szerepét, kiváló „kiegészítőkről” van szó, nagyon jól kiegészítik John magányos világát. Az akciójelenetek és a színészi játék mellett a vizuális elemeket és a zenét is ki kell emelnünk. Az első rész remek zenei aláfestést kapott, ez pedig a másodikra is igaz és a vizuális elemekért felelős munkatársakat is dicséret illeti. A legtöbb helyszín igen egyszerű, de azért tudtak belevinni olyan elemeket, melyek remekül illenek a történetbe és az akciójelenetek mivoltjába.

Sok akciófilmmel ellentétben John Wick esetében nincs Happy End és lezárás. Ezt mi titkon reméltük is, hiszen bőven van még mivel folytatni a történetet. Mondhatjuk azt is, hogy tipikus folytatásról van szó, a rendező és számos szereplő is ugyanaz, szépen átemelték az első rész történetét, hogy azt egy másikkal összefűzve folytassák és nyitva hagyták a kaput a harmadik felvonásnak. Erre a filmre akciófilmként és  Keanu Reeves filmként kell tekintenünk és nem kell semmi olyat beleképzelnünk, ami nem akar lenni. Ha erre képesek vagyunk, akkor egyszerűen nincs miért lehúzni a filmet.

Mi unjuk a bugyuta akciófilmeket, de a John Wick: 2. felvonás egyáltalán nem az. Imádtuk a filmet, megvan a története, az egyedi már-már képregényes világa, mely akár még teljesen valós is lehet és minden adott egy kétórás szórakozáshoz. A hatalmas ütésekért és a kiválóan megtervezett akciójelenetekért mindenképpen érdemes moziban megnézni.

Alig várjuk a folytatást!

John Wick: 2. felvonás – 8.7/10