Halálos iramban 9: Gázt tesó, mert ez így gáz

Most már hivatalosan is kijelenthetjük, hogy újra eljött az ülés alatt kiborult popcorn és az első fél órában már a sor közepéről wc-re igyekvőkkel jellemezhető mozi szezon, melynek nyitányát a Halálos Iramban 9 hozta el számunkra. A film pedig olyan érzést keltett bennünk, mint a felvázolt életkép: jó a popcorn, de nem az ülés alatt, wc-re is kell menni, de ne a film közben.

Mindig nehéz nagyokat mondani egy alapvetően pusztán szórakoztatásra kiélezett film kapcsán és ez rendben is van, hiszen a legtöbben nem arra vágynak, hogy a film után felgyulladó fényben átgondolják az életüket. Pedig a Halálos Iramban 9 első pár percében még erre is láttunk esélyt, főleg ha tényleg fontos nekünk a család, az apa-fiú és a testvérek kapcsolata. Azt már az előzetesek is felvázolták nekünk, hogy itt bizony az eddig egyedüli családnak hitt csapat a Toretto vérvonallal küzd majd meg és ezt a film elején remekül felvezették nekünk. Legalábbis azt hihettük, hogy rögtön megértettünk mindent, indulhat az akció, repülhetnek a kerekek és a pofonok.

Sikerült azonban egy korrekt keretes szerkezetbe foglalni a Vin Diesel és John Cena testvérpáros történetét, az egész pedig akkor lett volna az igazi, ha a kettő között megkapjuk azt, amiért a korábbi részeket szerethettük. Az elvárásunk alapvetően nem volt túl nagy, hiszen az ismerős arcok mellett sok vagány verdát, poénokat és némi összetartozást szerettünk volna a vásznon látni. Egyiket sem nullázta le Justin Lin, de egyikből sem kaptunk annyit, amennyit vártunk és helyettük sem kerültek képbe értékelhető új elemek.

Kezdjük is rögtön az egész bonyodalom okával. Gondolom nem csak nekünk ismerős az előző részekből a „valami fontos dolog rossz kézbe kerülhet” szituáció. Persze, értjük mi, hogy a 2021-ben ez valós, abszolút hihető veszély, de ennél valahogy többet vártunk volna a bonyodalom kialakuláshoz és azt akkor már rögtön nem értjük, hogy miként masírozhatnak állig felfegyverzett magánhadseregek például Skócia utcáin fényes nappal. Persze a zsaruk is üldözik őket, de mintha ők is minden eddiginél hátrébb szorultak volna a fontossági sorrendben, néha Justin Lin feleszmélt és megparancsolta, hogy valamilyen látványos és nyilván alig hihető szituációval vegyék ki őket a képből egy újabb 15-30 percre.

No még ez sem lenne nagy baj, hiszen örültünk, hogy legalább a Toretto családot is megismerhettük a faék egyszerű és elcsépelt probléma okán. Az igazán nagy baj ott kezdődött el, amikor egymásnak feszültek a csapatok, elindult az adok-kapok és közben azt vettük észre, hogy Dom és Jakob szegény falakat sem kímélve püfölik egymást, természetesen vigyázva arra, hogy nehogy komolyabb bajuk essen. Itt már sejteni lehetett, hogy a testvéri szál nem csak egy szimpla rivalizálás lesz, úgyhogy ismét megláttuk a limonádéban a citrom előnyeit.

Az autók terén azonban aligha van mibe kapaszkodnunk. A széria kedvelőjeként és úgy alapvetően a gyors, szép és egyedi autók rajongójaként aligha hagyott maradandó nyomot bennem a Halálos Iramban 9. Az űrben is helytálló Pontiac Fieron kívül sok újítást nem láttunk és úgy egyébként Dom, valamint Jakob amerikai benzinfalói sem kaptak akkora hangsúlyt. Talán a Dom gyerekkori emlékeiben látott Chargerek időtállóságáról szóló monológot említhetjük meg és ha nagyon szeretnénk, akkor mellérakhatjuk a „jelenben” a film elején kicsi Brian szerelői vénáit dicsőítő jelenetet. Ez a kettő szépen kiegészíti egymást és elmond valamit arról, hogy milyen is az amikor valaki tényleg odavan az autókért és ezt képes átadni az őt követő generációknak. De ennyi? Na jó, ott van mondjuk a londoni gengszterasszony (a Shaw fivérek édesanyja) McLarenje, Han Toyotája, és az utolsó másodpercekben egy ikonikus Nissan, de tényleg ennyi? Egyszerűen hihetetlen számunkra, hogy a sokat megélt Justin Lin ilyen autós felhozatallal és súlytalansággal megelégedett.

A széria sosem volt a kiváló színészi érzelmek színpada, de az autók mellett a család tagjai is meglehetősen súlytalanok. Dom nyuggerként élte volna le az életét, de szerencsére sikerült hamar kimozgatni őt az új életéből és ezzel a Lettyvel való kapcsolata is megmenekült. Roman és Tej sem úgy ugratják már egymást, mint régen, Mr. Senki is csak a történet elindulásában segédkezik, pedig néhány beszólással ő is hozzá tudott tenni a filmhez. Viszont Ramsey és Mia üde színfoltjai a filmnek, ha pedig már a csinos hölgyeket emlegettük, nem maradhat el Cipher sem, aki valahogy megint jól átverte a gonoszokat, de győznie meglepő módon továbbra sem sikerült, mert a család erősebb, mint a világ uralására irányuló vágy. Han visszatérése óriási téma volt és bizonyára sokakat csalogat majd be a moziba, másodpercre lebontva korrekt idő jutott neki, de egyszerűen hiányérzetünk volt vele kapcsolatban. Lehet hogy nem rágcsált idegesítően sokat a vásznon. Persze Tokióból nem csak őt hozták vissza, hanem Sean is visszatért és a törekvő fiatalból látszólag egy benzinkúton dolgozó hobbi szerelő vált. Zenei fronton is erősnek tartottuk eddig a Halálos Iramban filmeket, most valahogy itt is kevesebb erőfeszítést éreztünk, de összességében ütős dallamokkal van dolgunk.

Végül pedig a család ismét jól jött ki a dologból és tovább bővült, de persze a következő részben sokkal több izom nem férne már el, így Jakob járja a saját útját, viszont a film végére két érdekes momentumot is sikerült betenni. Az ikonikus Nissan, nem más, mint Brian Skyline GT-R R34-es különlegessége. Azt továbbra sem tudni, hogy pontosan milyen szerepet szánnak neki a hetedik rész után, de az szinte biztos, hogy valamilyen formában Paul Walker is része lesz majd a történet lezárásának. Előtte azonban még Han és Shaw találkozását is megnézhetjük majd, mely reméljük hogy viszonylag korrekten ki lesz dolgozva az előttünk álló két rész egyikében.

Összességében tehát nagyon vegyes érzelmekkel jöhettünk ki a moziból, hiszen megkaptuk azt a limonádét, amire egy Halálos Iramban filmtől számítunk, de ezúttal csak citrom volt benne a lime helyett és a jégkockát sem abból az édesebb vízből csinálták, mint eddig. Aki az eleje óta követi a Toretto családot, annak ez a rész is kötelező és azoknak is ajánljuk, akik egy „moziba visszatérős” könnyen fogyasztható filmet keresnek ebben a hőségben. Egy viszont biztos, hazafelé nem lesz majd felhőtlen az öröm, de nagyon bízunk benne, hogy a kritikák építően hatnak majd a hátralévő két részre, hiszen méltó búcsút szeretnénk a filmtörténet egy darabkájától.