Nagyon nehéz lenne még egy olyan filmes franchiset mondani, mely több 20 éve velünk van. A Halálos Iramban saga bizony ezek közé tartozik és ezáltal olyan klasszikusok közelségébe került, mint például a lassan 30 éves Mission: Impossible. Noha mindkét produkciónak megvannak a maga bődületesen hősies és mégis bolondos megmozdulásai, vitathatatlan, hogy kiemelkedő szórakozást biztosítanak azok számára, akik tudják, hogy mit várhatnak, ha jegyet váltanak és kezükbe veszik a popcornt.
Mi pontosan így ültünk be a Halálos iramban 10-re, amit már-már a széria komolytalanságát igazolóan csak Fast X-nek hívnak. Még tovább pontosítva mi az alábbiakat vártuk: Tövig nyomott gázpedál, végtelen sebesség a manuális és automata autókon egyaránt, rengeteg robbanás és a világ megmentése. Ezt a bő két órában meg is kaptuk, így alapvetően elégedetten távozhattunk, az élményhez viszont néhány, számunkra meglepő fordulat is hozzátett. Itt ne hatalmas filmes fordulatokra gondoljatok, szimplán arról van szó, hogy a 20 év alatt annyi karaktert mutatott be több vagy kevesebb részletességgel nekünk a történetszál és annyi ökörséget láttunk már, hogy az egyik vonal erősítése és a másik csökkentése rendkívül pozitívan hatott ránk.
Minden spoiler nélkül elárulhatjuk, hogy ekkora sztárparádét ritkán láthatunk a filmvásznakon, de a legtöbben csak mellékszereplők lehetnek, hiszen a show ismét Dominic Toretto-ra és aktuális ellenfelére lett kihegyezve, akik a világbékét és a családot fenyegeti. Jason Momoa karakteréhez egészen az ötödik részig nyúltak vissza az írók. Az átvezetés kimondottan jól sikerült és Dante is kidolgozottabb karakterjellemet kapott, mint a korábbi részek főgonoszai. Félve hasonlítjuk az apját vesztett, végtelen pénzzel rendelkező őrültet a Heath Ledger-féle Jokerhez, de némi párhuzamot cinikusan „Wish-es” jelleggel felfedeztünk.
Nem tudjuk, hogy pontosan mi lehetett a korábbi részeket és a franchiset meghatározó Justin Lin eredeti elképzelése a rendezői székben, de sokat Louis Leterrier sem változtathatott rajta, hiszen óriási robbanásokból, menő verdákból és már-már nevetségesen extrém akciójelenetekből nem volt hiány. A történetszál jóval korábbi részből indult ugyan ki, a rengeteg már korábbról vagy későbbről megismert karaktert ennek ellenére egészen ügyesen építették be. Az elmúlt években azt mondhattuk, hogy az aktuális rész kritikusan nézve pont mindig egy fokkal rosszabb, mint elődje, most azonban határozottan az a véleményünk, hogy több dolog is jó irányba indult a végjátékban. Féltünk tőle, hogy idén többet leszünk az űrben és ki tudja, még az idegenek is megjelennek, helyette azonban több ikonikus városban és helyszínen zajlott az akció és sok-sok régi-új karakter kapott pár percet vagy éppen másodpercet.
Itt ki is emelnénk nektek, hogy mindenképpen várjátok meg a stáblista végét! A megdöbbent fejekre pedig annyit sem kell várni, hiszen sorra érkeznek a sokak által kedvelt mellékszereplők. Akiből talán kicsit túl sok volt, az Tyrese Gibson (Roman Pearce). Alapvetően szeretjük a karakterét és a poénjait is, de jól látszott, hogy Momoa bolondos karektere mellett őt szerették volna a „jó oldal” bohóc-egyensúlyának beállítani. Természetesen felröhögtünk párszor, de 30-40 százalékban inkább mi éreztük magunkat kínosan helyette is. A franchise eddig sem szűkölködött badass nőkből, erre pedig Brie Larson még rá tudott tenni egy lapáttal, de sok vizet nem zavart.
Ahogy közeledtünk a film végéhez, egyre jobban látszott, hogy ez egy több részesre tervezett lezárás első része (elvileg még két részt kapunk) és ez szintén jót tett a Halálos iramban 10-nek. Több idő jutott a mellékszereplőknek, egyszerre több szálon futott az akció és nem egyetlen nagy „csata” döntött a végkimenetelről. Persze akik az első két rész varázsát keresik, azoknak ismét csalódniuk kell és be kell érniük néhány régi verdával, valamint a 20 évet öregedő főszereplőkben.
És hogy kinek ajánlott a Halálos iramban 10? Azoknak biztos, akik az előző részeket is a mozikban nézték meg, illetve még azoknak, akik igazi IMAX élményben szeretnének részesülni, hiszen ahogy már megszokhattuk, robbanásokból, akcióból és látványos jelenetekből nem volt hiány. A közönség egy része pedig bizonyára az aktuális limonádénak fogyasztja majd a kínálatból, ők amúgy sem várnak majd sokat, így csalódni sem fognak. A filmművészetin maximum egy két kredites, szabadon választható tárgynál bukkanhat fel a Toretto család, de ez egyben azt is jelenti, hogy van olyan aspektusa a filmnek, amiről ilyen körökben is lehet beszélni. Azokat pedig továbbra sem értjük, akik a művészi értékeket keresik és csak azért húzzák le az aktuális részt, mert kötelező, és nem merik kimondani: ha valami őrültségre és szórakozásra vágysz, akkor válts jegyet!
Manclub
Zsolt
