Manapság a filmiparban nagy divat korábbi nagy neveket újra elővenni, a főszereplők fiával “újrakezdeni” vagy éppen egy remake-et készíteni. Csak nagyon kevés széria van, mely nem ezekből él, ezek egyike pedig pont a Mission Impossible, melynek új része Augusztus 2-án kerül a hazai mozikba, természetesen Tom Cruise főszereplésével.

Volt szerencsénk idő előtt megtekinteni a filmet IMAX 3D-ben és itt az ideje, hogy megosszuk veletek egy átlagos filmnéző szemszögéből vett tapasztalatainkat. Általában miért is ülünk be egy-egy új filmre a mozikba? Nos, legtöbben a főszereplők és az előzetes meggyőző ereje miatt, ezt az akadályt pedig kitűnően átlépte a Mission Impossible: Utóhatás, hiszen Tom Cruise óriási név a szakmában, a film előzetesei és kikerült werk anyagai pedig komplett filmeket aláznak le. Ilyen szempontból nagyon jól sikerült a kampány, átlagos nézőként is jó volt még a film előtt belesni a kulisszák mögé és vizuálisan is látni azt, hogy Tom Cruise tényleg odatette magát a film sikeréért, akárki akármit is gondol róla a magánéleti dolgai miatt, a színészi és mondhatni kaszkadőri képességeit nem ér vitatni.

Szóval mi már elég nagy hype varázsában ültünk be a filmre, mely nem szakadt el az előző résztől, továbbra is óriási fenyegetést jelent a Szindikátus, pontosabban ezúttal annak megmaradt ügynökei, akik az Apostolok nevet választották maguknak. Céljuk továbbra is a “fennálló rend” lerombolása és a szenvedés utáni béke elhozása, melyet nem túl kedves eszközökkel érnének el, amivel el is jutunk a történetszál alapjához. Három plutóniumfejhez, melyekből milliónyi áldozattal járó atombombákat lehet készíteni. Ethan Hunt rögtön a film elején közel van ahhoz, hogy megoldja az ügyet, de embersége felülkerekedik a munkáján, ami elvezet minket a film érzelmi oldalához, a fő szálhoz a bombák mellett. Az IMF szuperhőse nem csak milliókat ment meg, hanem egyéneket is, a kettő pedig nem mindig fér meg egymás mellett, a döntéseknek utóhatásai vannak.

Mit tesznek az amerikai vezetők, hogy kompenzálják Hunt ezen tulajdonságát? Beállítják mellé a bajszos Szuperment, akit csak a küldetés teljesítése érdekel, legyen is bármi az ára. Ez a páros első furcsának tűnhet, de nagyon jól állították egymás mellé a karaktereket. Szpojlerezni nem szeretnénk, legyen annyi elég, hogy akkor is remekül működik a Cruise-Cavill páros, amikor tényleg együtt dolgoznak a közös jóért és akkor is, amikor az egyik próbálja kijátszani a másikat. Persze erre a szerepre egy kisebb sztár is jó lehetett volna Cruise mellé, de összességében örülhetünk Henry Cavill karakterének. Hasonlóképpen örülhetünk a többi régi és új karakternek is, vannak érdekes szálak, az új embereket is jó okkal fűzték a történetbe és a régiek és nyomos indokkal térhettek vissza. Ebbe manapság sok film bicskája törik bele, de itt kiválóan megoldották. Szintén remekül megoldották a női karaktereket is, a filmben 4 erős jellemmel találkozhatunk, mindenkinek megvan a kapcsolata Hunttal és mindenki remekül hozza a szerepét, legyen szó az akciójelenetekről vagy éppen az érzelmi szálakról.

Az akciójelenetek csak úgy záporoznak a filmben, melyeket külön élvezet úgy fogyasztani, hogy tudjuk, Cruise tényleg ott ült a motoron, tényleg bukott vele óriásit, tényleg tetőkön ugrált és tényleg helikopterről lógott. Ezt manapság nem igazán látjuk az akciósztároktól, pláne nem egy 56 éves-től, aki mellesleg simán letagadhatna legalább 15 évet és ennek külön örülhetnek a rajongók, hiszen biztosan nem maradunk még ilyesféle Tom Cruise filmek nélkül. Az IMAX az akciójelenetek mellett a képi világban is többször hozzá tudott adni az összképhez, ha nyáron csak egy ilyen filmet néznétek meg, akkor érdemes lehet az Utóhatást választani, de normál vásznon sem fog csalódást okozni a film képi világa. Rég láttunk már ilyen összeszedett rendezést és kompozíciókat, tényleg minden a helyén van. A helyszínek választásáért is külön piros pont jár, London, Párizs, a hegyek, mindennek megvan a maga varázsa és történetileg is a magyarázata.

Ha hasonló filmekre, sikersztorikra gondolunk, akkor a legtöbbeknek a Jason Bourne – James Bond páros ugorhat be, előbbi mondhatni, hogy már a levesben van, utóbbin pedig szerintünk már az előző résszel is túlnőtt a Mission Impossible széria. Daniel Craig az utolsókat rúgja, majd jön a következő Bond és a karaktervonalakra szabva haladunk tovább, miközben Cruise nélkül nem igazán tudjuk elképzelni a Mission Impossible filmeket és ez tökéletes leírja azt, hogy jelenleg melyik szériához ragaszkodhatunk jobban az élmények, és a karakterközelség miatt. Persze Danny Boyle-t sem szabad leírni, hogy a labda még pattog…

Az viszont biztos, hogy ha egy kiváló nyári akciófilmet keresünk, némi humorral és a korábbi részek pozitív tapasztalataival, akkor jobbat nem is találhatunk a Mission Impossible: Utóhatásnál. A film az eddigi legizgalmasabb küldetést garantálja. Amennyiben vállalja…

 

A szerzőről

Kapcsolódó bejegyzések

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..